#2.rész

Remegő kézzel fogtam meg a felém nyújtott fegyver nyelét.Felegyenesedtem,majd Aaron szemébe néztem.Mosolygott.Elsétáltam mellette és a jobb kezemet a hátam mögé dugtam.A kisfiú felé sétáltam.
-Szia!Hogy hívnak?-erőltettem egy kedves mosolyt az arcomra.
-Cs..Csókolom...Max vagyok.-szipogott és hálásan nézett rám.
-Mit keresel itt az erdőben?Ez veszélyes hely.Sok itt a vad.Megtámadhatnak.-guggoltam le elé.
-A szüleim...nem tudom,hogy hol vannak.-törölgette a ruhája ujjával a szemét.
-Hány éves vagy Max?-döntöttem oldalra a fejemet.
-Hat leszek a jövő hónapban.-motyogott.Te jó ég!Szegény.Hat éves és semmiről sem tehet.A szívem összeszorult.Igyekeztem visszatartani az előtörekvő könnyeket.
-Nézd csak!Az ott nem az anyukád?-mutattam a háta mögé.Ő megfordult.Kihasználtam az alkalmat és előhúztam a kést a hátam mögül,majd egy hirtelen lendülettel a kis srác hátába állítottam.Megforgattam,hogy semmiképp ne élje túl a támadást.Ő még felém fordult,majd a szeme üvegessé vált és láttam,hogy csalódott.A szám elé kaptam a kezem és a könnyeim záporként hullottak.Max a földre esett,én pedig térdre rogytam.Kihúztam a kést az élettelen testből,majd magamhoz öleltem a még meleg kisfiút.Hófehér ruhámat bepiszkította az élénkvörös vér.Nemsokára egy kéz érintette meg a vállamat.
-Nancy..nagyon ügyes voltál.-térdelt le mellém Aaron.Könnyes szemekkel felé fordultam.
-Ügyes?Megöltem egy ártatlan kisfiút!Szerinted ez normális?Gyilkos vagyok!-engedtem el a holttestet,ami akár egy kő,a földre esett.Az arcomat a kezembe temettem,ami csupa vér volt.
-Igen.Gyilkos vagy.Akárcsak én.Ennek teremtettek minket.Megérdemelte.Miatta dobtak el 14 évesen a szüleim.-nézett a hullára mosolyogva.Alig hittem a szememnek és a fülemnek.De hiszen az öccse volt.Hogy gyűlölheti ennyire?De a szülei biztos nem azért dobták el maguktól.Akkor vajon miért?
-Akkor sem érdemelte ezt meg!-fakadtam ki és gyilkos pillantásokat vettettem a mellettem térdelő fiúra,aki érdekesen nézett engem.
-Majd mesélek valamit.De most gyere.A szülők mindjárt itt vannak.-rángatott el onnan.Zokogva mentem utána.Azt hiszem az egész területen hallható volt a hisztérikus sírásom.-Fejezd be!Azonnal!-fordított maga felé durván.Elég dühösnek látszott.Erősen megragadta a karomat,ami nagyon fájt.
-Eressz el!Ez fáj!-rántottam ki az említett testrészemet a szorításából.Ő hátranézett,mintha bárki is látna minket,majd kezével az arcomat fogta meg és maga felé húzta.
-Ide figyelj!Fejezd be a hisztit!A szülőknek is ez lesz a sorsa és a tieidnek is.A pokolra jutnak,de te is hamarosan ha nem fejezed ezt be!-beszélt idegesen,én pedig remegtem a félelemtől.Amikor ezt látta,az arcán lágyultak a vonások,majd magához húzott és átölelt.Fehér pólója véres lett.-Sajnálom...-suttogta.Most ugyanaz a srác volt,akit először ismertem meg.Most már csak azt kellett kiderítenem,hogy gyakran vannak-e ilyen hangulatváltozásai.A szívem hevesen dobogott,ahogy a karjaiban tartott.Nem éreztem még ezt az érzést az előtt.Mi lehet ez?Talán szerelem a síron túl?Ki tudja.Megfogta a kezemet és lassan sétálni kezdtünk.Pár száz métert sétáltunk,amikor megláttam egy csillogó vizű tavat.Gyönyörű volt.Életemben nem láttam még szebbet.A napfény rásütött,a madarak csicseregtek,a fű gyönyörű zöld volt körülötte.Akárcsak a Mennyországban.Egy pillanatra el is felejtettem a borzalmat,de a piros foltok a ruhámon rögtön eszembe juttatták.
-Ide miért jöttünk?-néztem félve Aaronra.
-Megfürdünk.Lemossuk magunkról a mocskot.-mondta halkan,majd lehámozta magáról a pólót,ezzel felfedve felsőtestét.Csillogó szemekkel néztem őt.Gyönyörű volt.A hófehér bőre mintha csillogott volna napfényben.Kidolgozott hasizmai feszültek.Mire észbe kaptam és lesütöttem a szemem,Aaron már előttem volt.Csak pár centiméter választott el tőle.
-S..sajnálom.É..én nem akartam bámulni...-dadogtam zavartan,közben az arcom olyan piros volt,mintha rengeteg időt töltöttem volna a napon.
-Semmi baj.Tetszem neked?-fogta meg a kezemet és a mellkasára tette.Én ijedten kaptam fel a fejemet,de meg is bántam.A gyönyörű mosolya és csillogó kék szemei elvakítottak.Ismét bámultam,de nem volt szándékos.
-A...azt hiszem,igen.- suttogtam és ismét elpirultam.Komolyan,egy alma megirigyelte volna a színemet.
-Vetkőzz le.-mondta csöndben,miközben a nyakamhoz hajolt és gyengéd csókokat adott rá.Bátortalanul elkezdtem lefejteni magamról a ruhát,majd amikor a mellem szabaddá vált,az egyik kezemmel el is takartam.Nem sűrűn vetkőztem idegenek előtt.Jó,persze Aaron olyan volt,mintha 1000 éve ismerném,pedig még csak 1 napja ismertük meg jobban egymást.Szégyenlős voltam mindig is.
-Na!Ne takard el!-morogta durcásan.Halványan elmosolyodtam,majd elvettem a kezem onnan és a melleim újra szabaddá váltak.Aaron arcára elégedett mosoly ült,majd végig nézett rajta és a szeme megakadt a derekamnál.Ott pihent a ruha,amit még nem vettem le.Rám nézett,amiből tudtam,hogy azt akarja,hogy vetkőzzek tovább.Letoltam a ruhát magamról és teljesen meztelenül álltam előtt.Nem tudtam a szemébe nézni,mert nagyon zavarban voltam.El sem tudom képzelni,hogy miért.
-Gyönyörű vagy.-suttogta és hangjában őszinte csodálatot fedeztem fel.
-Akárcsak te.-motyogtak kicsit zavartan,de a szememmel még mindig a földet pásztáztam.
-Nézz rám!-mondta,én pedig mintha valami szófogadó kutya lennék,ráemeltem a tekintetemet.Kigombolta a nadrágját és elengedte.Az lecsúszott a lábáig,majd kibújt belőle és már csak egy bokszer volt rajta.-Szeretnéd ezt te eltávolítani rólam?-vigyorgott pimaszul.
-Á,nem.Nyugodtan távolítsd el te.-irtó zavarban voltam.Legszívesebben elsüllyedtem volna,de mégis előtte rávettem volna magam.Nagyon szexi volt.Ő bólintott,majd levette a bokszerét is.Na ott a fejem már tüzelt.Elfutottam volna,de mégsem tettem.
-Gyere.-nyújtotta felém a kezét,én pedig megfogtam.Lassan sétált a tó felé.A partjára érve az egyik lábát belemártotta,majd belegázolt.Én nem mertem,így elengedtem a kezét.Ő hátrafordult és csodálkozva nézett rám.
-Mély a víz?-kérdeztem remegőhangon.
-Nem.Nekem mellkasig ér.-ment be a vízbe és valóban a mellkasáig ért,ami nekem már mély volt.
-É..én nem megyek be.-jelentettem ki és levágtam magam a fűbe.Ő mosolygott,majd elkezdett felém jönni.Amikor a parthoz ért,megragadta a bokámat és elkezdett befelé húzni.
-Neee!-kiabáltam,de semmit nem ért.Ő erősebb volt és behúzott a vízbe.Egyenesen az ölébe érkeztem.A dereka köré kulcsoltam a lábaimat és erősen a nyakába kapaszkodtam.
-Félsz a víztől?-nevetett,majd elindult velem befelé a vízbe.
-N..nem tudok úszni..-motyogtam.Egy hangos röhögésre számítottam,de ehelyett csak egy puszit kaptam a számra.
-Nem foglak elengedni.Bízz bennem.-mosolygott,majd kisöpört egy rakoncátlan hajtincset az arcomból és megcsókolt.Azt hittem,hogy menten elrepülök a gyönyörtől.Visszacsókoltam és a hajába túrtam.Ő nyögött egyet,majd a számba harapott.
-Aaron..mondhatok valamit?-kérdeztem bizonytalanul.
-Persze.-mosolygott kedvesen és a kezével átölelte a derekamat.
-É..én szeretlek.-nyögtem ki.Lehet,hogy elég baromnak nézett,hogy az első nap után már kimondtam,ráadásul még csak nem is járok vele,de úgy éreztem,muszáj tudnia.Halványan elmosolyodott.
-Én is szeretlek Nancy.-adott egy puszit az arcomra.A vállára hajtottam a fejem,ő pedig cirógatni kezdte a hátamat,amitől libabőrös lettem.Csodálatos érzés volt egy csodálatos helyen és egy csodálatos fiúval.
-Miért kell őket megölnünk?-kérdeztem halkan.
-Mert tönkre tettek minket.Lehet,hogy nem ez a megoldás,de ezért tértünk vissza.Tudom.-mondta komolyan.Nem kérdeztem többet,csak csendben pihentem a vállán és a hajával játszottam.Néha valamelyikünk egy hirtelen felindulásból szenvedélyesen csókolózni kezdett a másikkal,aki viszonozta a gesztust,de egyébként csendben voltunk.Nyugodtak voltunk a szörnyű tett ellenére is.Mind a ketten kicsit depressziósak lettünk.Talán Aaron rájött,hogy mit műveltünk és megbánta.Egészen addig teljes volt a nyugalom,amíg meg nem hallottunk egy éles női sikolyt.

.......
to be continued..:)