#Prológus

Soha nem hittem volna,hogy ő valaha el fog hagyni engem.Az a négy év annyira tökéletes volt.Talán túl tökéletes is.Amikor elhagyta a száját az a bizonyos szó,a könnyeim patakokban kezdtek folyni és a lábaim elernyedtek.Alig bírtam megállni rajtuk.Aztán következett az,hogy a tenyerem csattant az arcán,majd a lábaim,mintha újra életre keltek volna,vittek a semmibe.Rohantam és bár szúrt az oldalam,nem álltam meg.Nem tudtam hol vagyok,nem is érdekelt.Csak rajta járt az eszem.Mit tettem,amiért így belém kellett tipornia?Csak futottam,míg végül megálltam.Rossz ötlet volt.A város legforgalmasabb útján álltam meg és egy fekete autó éppen felém tartott.A lábaim földbe gyökereztek,elvakított az autó lámpája.Azután egy nagy koppanás,reccsenés és egy éles sikoly.Mikor legközelebb magamhoz tértem,homályosan láttam.Körülöttem kék és piros fényben villogott valami és szirénákat hallottam.Oldalra billentettem a fejem,hogy megtudjam hol is vagyok.Mellettem egy szőke hajú srác guggolt és az arcomat pásztázta.A fejem rettenetesen fájt és akármennyire is próbáltam,képtelen voltam megmozdítani bármelyik testrészemet.
-Most meg fogsz halni,de 2 napon belül fel fogsz ébredni.Érted megyek.Ne aggódj.-mondta,azzal a kezét a szemeimre tette,amik lassan lezárultak és előttem minden elsötétült.Semmit nem hallottam,csak a nagy üresség tátongott alattam.Soha nem ilyennek képzeltem el a halált.De vajon mit értett ő akkor,amikor azt mondta,hogy 2 nap múlva felébredek?A halálból senki nem tért még vissza.Elvileg Jézus,de ezt ki bizonyítja?Mindegy,nem tervezek ebbe belemenni.Nancy Biersack vagyok,19 éves.Most végeztem a középsuliban.Volt egy csodás barátom,de ő szakított velem.Persze fogalmam sincs,hogy miért.A szüleim..nos,ők eldobtak maguktól 15 éves koromban.Akkor találkoztam Justinnal,akivel együtt laktam 4 évig,de most..Kíváncsi vagyok,hogy mi fog következni ez után.