#3. rész

Ott ültem Aaron ölében és kővé voltam dermedve.Az a sikoly mind a kettőnket lesokkolt.Hiába akartam kirohanni a vízből és segíteni.Mondjuk ilyenkor már nem tud sokat segíteni az ember.A testem egyszerűen képtelen volt megmozdulni.A körmeim Aaron hátába voltak mélyesztve,a fejem pedig a vállán pihent.Ő a derekamat szorította és hűvös tekintettel meredt a távolba.Miért ilyen gonosz?És velem miért ilyen rendes?Soha nem fogom megtudni.
-Mennünk kell!-fordította arcomat maga felé.
-Hová?-préseltem ki magamból a halk kérdést.
-A házba vissza.Itt meg fognak találni minket.-tartott erősen,miközben a part felé ment.
-De őket is meg akarod ölni nem?Nem mindegy,hogy mikor halnak meg?-én is rendesen megijedtem a kérdésemen.Mintha nem is én mondtam volna ki.Aaron halványan elmosolyodott,majd a homlokomra adott egy puszit.Mikor kiértünk a partra,letett a fűbe,majd nedves testére rángatta a koszos ruháit.Türelmetlenül nézte,ahogy szenvedek a hosszú ruhámmal.Sóhajtott egyet,lehúzta magáról a pólóját,és a kezembe nyomta.
-Vedd fel és siessünk.-mondta,majd kivette a kezemből a hosszú ruhát és a hóna alá csapta.Én belebújtam a pólóba,majd megfogtam a kezét és futottunk.Lábaim meglepően gyorsak voltak.Képes voltam lépést tartani Aaronnal,ami nagy szó.Az ő hosszú lábai ezerszer erősebbek,mint az én rövid végtagjaim.A távolban már láttuk az erdei kis faházat,így még sietősebbre vettük a dolgot.Az ajtón szinte beestünk.Úgy vettem a levegőt,mintha már ki tudja mióta nem jutottam volna oxigénhez.Aaronra néztem,aki félve rám pillantott.
-Irtó nagy hülyeséget csináltunk,ugye tudod?-meredtem rá dühösen.
-Tulajdonképpen te csináltad!-vágott vissza.
-Ne próbáld rám kenni!Csak azért csináltam,mert te megfenyegettél!Különben soha nem öltem volna meg egy ártatlan kisfiút!-kiabálásom hisztérikussá vált és képtelen voltam lenyugodni.Aaron egy hirtelen mozdulattal az ölébe húzott és hosszasan megcsókolt.Ettől picit lenyugodtam.Kiélveztem minden pillanatát.Ő a pólóm alá nyúlt és kezét a mellemre tapasztotta.Gyengéden masszírozta,amitől átjárt a gyönyör.Körmeimet a vállába mélyesztettem és halk nyögéseket hallattam.Ekkor Aaron befejezte a csókot és mélyen a szemembe nézett.
-Meg fognak hallani minket.-suttogta mosolyogva.
-Elhiszed,hogy nem érdekel?Miért kell nekünk bujkálni?-ráncoltam a homlokomat.
-Gyere.Elmesélem.-feküdt be az ágyba és a takarót felemelte,hogy be tudjak bújni mellé.Én becsusszantam mellé,ő elengedte a takarót,ami rám hullott.Közel húzódtam hozzá és hallgattam a szíve dobogását.Elgondolkodtam rajta,hogy miért dobog még a szíve ha már egyszer meghalt.A kezemet a mellkasára tettem és így ellenőriztem,hogy nem képzelődök-e.De nem.A szíve dobogott.
-Szóval?-tértem vissza az előző témához,mert neki is feltűnt,hogy tapogatom.
-Tizennégy éves koromban a szüleim bejelentették,hogy kisöcsém fog születni.Örültem neki,de minél közelebb került anyukám Max születése napjához,annál jobban elhanyagoltak.Egy rövid időn belül pedig olyan volt,mintha nem is léteznék.Az iskolában leromlottak a jegyeim,de ez nem érdekelte őket.Csak az az áldott kis Max.Onnantól fogva gyűlöltem és azt kívántam bárcsak ne születne meg,vagy halva szülessen meg.Egy napon pedig fogtam magam és elmentem otthonról.Évekig az utcán éltem,amíg meg nem ismertem egy lányt,Darcyt.A legjobb barátom volt.Megengedte,hogy nála lakjak.Ő különleges volt.Nem szerettem,de valahogy mégis.Aztán éppen egy koncertről mentünk hazafelé,mikor valaki meglőtt.Egy eltévesztett lövedék volt és nem nekem szánták,de nem tudtam kitérni előle.A golyó egyenesen a szívemet találta el.Esélyem sem volt túlélni.Csak Darcy sikolyát hallottam,majd egy idősebb nő jelent meg mellettem.Egy csókot lehelt a csuklómra és ott minden elsötétült.Ott tértem magamhoz ahol te,csak nekem veled ellentétben senki nem segített.Sokáig gondolkodtam,hogy akkor ez most hogy is van,aztán mintha egy hang a fejemben megsúgta volna és megértettem.Valahogy hazakóvályogtam,oda ahol Darcy lakik és összeszedtem pár ruhát.Azok vannak itt a szekrényben.Úgy terveztem,hogy elmegyek Darcyhoz és vele lakok itt az erdőben,de amikor hozzá indultam,megláttalak téged.Azt,hogy sírsz,aztán a balesetet.Úgy éreztem,hogy vissza kell térned.Aztán amikor két nap múlva érted mentem és megláttalak a világosban,teljesen beléd szerettem.-mosolygott és az orromra adott egy puszit.
-Gondolom minden srác beleszeret abba a lányba,akit életében először meztelenül lát.-morogtam,mert ott tényleg nem volt rajtam semmi.Aaron csak nevetett,majd folytatta.
-Néha úgy érzem,hogy mindenkit meg kell ölnöm aki a közelemben van,néha meg úgy,hogy Maxet megölni óriási butaság volt.Te képes vagy hatni rám.Amikor meglátlak minden olyan csodálatos.-sóhajtott egy nagyot és megkérdeztem volna tőle,hogy esetlen nem szívott-e valamit,de inkább hagytam.
-Azt mondod,hogy képes vagyok rád hatni?-szűkült össze a szemem és érdeklődve vártam a nyilvánvaló választ.
-Igen.-motyogta.Én felálltam,kimentem a konyhának nevezett szobába és csak úgy elkezdtem kutatni az egyik fiókban.Amikor megtaláltam,amit kerestem,a pólóm alá rejtettem és visszamentem Aaronhoz,aki mosolyogva várt.Közelebb húzódtam hozzá,de mielőtt teljesen hozzábújtam volna,előrántottam azt a rozsdás kést,amit találtam és a nyakához fogtam.
-Ígérd meg,hogy soha nem fogsz megölni senkit és akkor maradhatsz még az élők között.-mondtam halkan,de érthetően és határozottan.Aaron csak döbbenten nézett rám,majd amikor erősebben kezdtem odaszorítani a tárgyat.megszólalt.
-Meg...ígérem...-suttogta és eléggé feszengett.
-Okos fiú!-tettem a hátam mögé a kést,majd Aaron fölé hajoltam és ráleheltem az ajkaira.Eléggé meg volt ijedve,mert még csak meg sem csókolt.Puha puszikat nyomtam a szájára,majd mikor biztos voltam benne,hogy nem lép semmit,én csókoltam meg őt.Nyelvem kereste a párját,hamar meg is találta és akkor már Aaron sem bírt magával.Fordított a helyzetünkön,hogy ő kerüljön felülre.Hallottam,hogy a kés koppan a fa padlón,de nem érdekelt.Csak Aaron.Beletúrtam a hajába és bele is kapaszkodtam.Egy pillanatra elszakadtunk egymástól,a pólóm levételéhez szükséges ideig,majd újra heves csókcsatába kezdtünk.Én kivettem a kezem a fürtjei közül és a nadrágját kezdtem kigombolni,sikertelenül.Aaron lenézett,majd rám.
-Biztos,hogy akarod?-kérdezte suttogva,közben pedig megsimította az arcomat.Bizonytalanul bólintottam,majd néztem ahogy ügyes mozdulatokkal lehámozza magáról a nadrágot.Én eltoltam a kezét,amikor a bokszerét akarta eltávolítani.Az egyik kezemmel megragadtam a tarkóját és magam felé húztam.Ismét jöttek a heves csókok.A másik kezemmel pedig gyengéden simogattam a gyenge pontját.Ő beleremegett az érintésembe,majd nyögött egyet.
-Nancy..kérlek...ne kínozz...-kérlelt kétségbeesetten.
-Fogd be Rose!-mosolyogtam és újra a szájára tapadtam.A kézmozdulataim nem maradtak abba,sőt!Aaron kétségbeesetten szorította a derekamat,aminek gyanítom,hogy ott marad majd a nyoma.Kövid időn belül a sötétkék anyag nedves lett,amit én egy huncut mosollyal díjaztam,Aaron pedig egy hangos,férfias nyögéssel.
-Egy Istennő vagy!-csillogott a szeme,miközben végigsimított a mellemen.
-Valóban?Angyalkának tartasz?Azok nem vetemednek ilyenekre.Ők jó kislányok!-haraptam bele az alsó ajkamba.Ő csak egy féloldalas mosolyt villantott és legördült rólam a jobb oldalamra.
-Szeretlek Nancy!-simította meg az arcomat és láttam a szemén,hogy boldog.De tényleg.
-Én is szeretlek Aaron.-bújtam hozzá,majd lassan elnyomott az álom.

......
to be continued.:)